2015. szeptember 30., szerda

„Tartsuk meg a várban a következő konferenciát!”

Kiváló könyvet mutattak be hétfőn délután az Aradi Polgármesteri Hivatal teljesen megtelt dísztermében: az Aradi Kölcsey Egyesület legutóbbi kiadványát, Arad Bánság és Partium határán. A régió várai címmel. A Fecskés könyvek legújabb kötete akkor is fontos és hézagpótló lenne, ha nem kötik egy Arad számára nagyon is időszerű témához, az Arad, Európa Kulturális Fővárosa 2021 célkitűzéshez. A könyv elkészültét, mint Jankó András egyesületi elnök elmondta, eredetileg idén júniusra tervezték, nem sikerült azonban tető alá hozni, így most, az Aradi Magyar Napok keretében került sor szárnyrabocsátására, ami még nagyobb súlyt adott megjelenésének.

A népes közönséget, a megjelent vendégeket, meghívottakat Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára köszöntötte, megemlítve: sokaknak csak lakóhelyük, „éjjeli menedékhelyük” ez a város, a helybeliek viszont minden kövét, hangulatát szeretik. A város szülöttét, Tóth Árpádot is idézve hangot adott reményének, hogy talán, hatvan-hetven év után, alapos felújítást követően, a kulturális fővárosban Feszty Triptichonját is megnézhetik majd a látogatók.

Jankó András egyebek közt arról beszélt, a bemutatandó könyv témájához is kapcsolódva, hogy kár lenne egy több mint százhektáros területet (a várat) kihasználatlanul hagyni. „A vár Arad számára eddig nem sok jót hozott, ideje lenne ezen változtani” – tette hozzá.

Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök a Magyar Napok eddigi rendezvényeinek sikeréről s arról szólt, hogy a konferencia témája aktuális, és tanulhatunk belőle. Bognár Levente alpolgármester a vár és város kölcsönhatásairól és annak szükségességéről beszélt: eljött az idő, hogy várat a civilek használatba vegyék. Írásunk címe („tartsuk meg a következő Kölcsey-konferenciát a várban”) tőle származik – bár természetesen tudja, hogy a jövő évig erre nagyon csekély az esély.

A konferencia rangját nagyban emelte, hogy azon a környék közismert, a várak és városok történelmét jól ismerő szakemberei is részt vettek.
  
Az első előadó, dr. habil. Fleisz János a nagyváradi várról, történelmi szerepéről és város szerepéről szóló kitűnően dokumentált előadásában – az alapos történelmi áttekintőt követően – a vár hasznosításának jelenlegi állásáról számolt be. Immár a második szakaszánál tartanak – ennek átadása már idén karácsonykor megtörténhet. A város vezetősége felismerte, hogy fontos turisztikai és kulturális központ lehetne, számos (egészben vagy részben már megvalósult) beruházását már használni lehet, itt tartották, többek között, idén nyáron a Szent László-napok rendezvényeit.

Ugyancsak nagyszerű előadás volt a temesvári Szekernyés Jánosé, aki, a történelmi vonatkozásokon kívül a vár megmaradt részeinek (Teréz-bástya, a részben megmaradt Jenő-bástya) hasznosításáról is szólt. Ugyanilyen felfogásban ismertette dr. Németh Csaba a gyulai (Magyarország) téglavár történetét és jelenlegi kihaszlását, ami nem korlátozódik a színházi évad megrendezésére. Arad mindenikből meríthet ötleteket, ha végül is sikerül a város tulajdonába ténylegesen is átvenni a hatalmas várat.

Andó András, az Arad Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület ügyvezetője arról szólt, hogy a vár Arad pályázatának egyik alappillérét képezi (az öt közül). Elmondta, hogy már 1931-ben voltak elgondolások a vár civil hasznosítására, 1990 után pedig több elképzelés is napvilágot látott – egyebek közt strandot, szórakoztató központot, egyetemi campust, csónakázó központot, vendéglátóipari helyeket, kiállítási csarnokokat, múzeumokat – képzeltek oda, legújabban európai műalkotások sétányáról, fiatal külföldi művészek verandájáról, európai mesterek állandó vásáráról, de egyfajta (a várban elpusztultak emlékére állítandó) Terror Házáról stb. is beszélnek. Andó szerint azt célozták meg, hogy az európai kulturális fővárosság kapcsán az aradi lakosok a városukkal törődő aradi polgárokká váljanak.

A fentebbi kérdésekről a könyv nemcsak részletesen számol be, de több más témával is foglalkozik – az aradi vár történetének és felhasználhatóságának különböző aspektusaival, például, több mint 110 oldalon keresztül.

A több mint kétórás rendezvény végén a jelenlévők, ingyen, aláírás ellenében megkapták a bemutatott könyv egy példányát. 

Forrás: http://www.nyugatijelen.com/jelenido/tartsuk_meg_a_varban_a_kovetkezo_konferenciat.php

2015. szeptember 2., szerda

TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONFERENCIA SÁROSPATAKON

2015. augusztus 27-29 között szervezte meg Sárospatakon a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület évi tudományos ülésszakát Iskola, művelődés, társadalom címmel. A rangos rendezvényen Nagyváradot dr. Fleisz János, történész, egyetemi tanár a BINCISZ elnöke képviselte.
 
A rendkívül változatos tematikájú program öt szekcióban folyt, ahol mintegy 50 tudományos előadás hangzott el. Az előadások fő kérdései az oktatás és iskolatörténet kutatásának nemzetközi, országos és helyi lehetőségei, különböző szintű, főleg regionális, illetve Kárpát-medencei együttműködések kialakítása volt. Az előadásokból és a vitákból egyaránt kitűnt, hogy az oktatástörténet tudományos kutatása több országban is már önállósult és fő kérdése az oktatástörténet hatása a társadalomra. Megfogalmazódott, hogy jelentős maradt az egyes fontosabb városok oktatástörténetének a feldolgozása, de új projektek is létrejöttek, amelyek az oktatás-nevelés addig kevésbé kutatott területeit kutatta, mint például a tanárok társadalmi szerepének feldolgozása, az iskolázás története. Ugyanakkor folyamatban vannak komoly adatbázisok elkészítése, amelyek értékes háttéranyagot szolgáltatnak a hasonló jellegű kutatásokhoz.
Dr. Fleisz János történész, Az oktatás és iskolarendszer átalakulása Nagyváradon 1919-1940 címmel tartott előadást a sárospataki Református Kollégium termében.  Ebben bemutatta a két világháború közötti időszakban (1919-1940) végbement gyökeres átalakulási folyamatot. A szóban forgó szakaszban az oktatás  vált a kisebbségi politikai jogokért  folytatott küzdelem ütköző pontjává. Végig két erőteljes törekvés került szembe egymással, az egyik a nagyváradi magyarság harca a magyar nyelvű iskolahálózat és oktatás megmaradásáért, a másik pedig a román hatalom törekvése a kisebbségi iskolák visszaszorítása, leépítése és ellehetetlenítése érdekében.  Utóbbit, olyan, gyakran máig ható intézkedésekkel és rendelkezésekkel próbálták elérni, mint például a magyarországi tankönyvek betiltása, a Románia története és földrajza csak  román nyelven történő tanítása, vagy például a város egyik legrégibb és legszínvonalasabb oktatási intézményének, a Premontrei Főgimnáziumnak a tanév közbeni 1923 januári bezáratása, illetve az Állami Főreáliskola 1919-beni beszüntetése és az épületében az első román nagyváradi  állami középiskola, az Emanuil Gojdu Líceum beindítása.  A történtek dacára is a nagyváradi iskolarendszer viszonylag fejlett maradt, hiszen 1937-ben a 80 000 lakosú városban 96 oktatási intézmény létezett az 1910-ben feljegyzett 72-höz képest. A 21 év mérlege tehát nem a mennyiségi mutatók szempontjából negatív, hanem a jelentős erőszakos és a város hagyományaitól eltérő oktatási szerkezetátalakítás miatt. Amíg a város kétharmadát képező magyarság óvodáinak, iskoláinak száma lényegesen visszaesett (arról nem beszélve, hogy akkor szüntették meg a nagyváradi Jogakadémiát is), addig a lakosság egy negyedét alkotó románok anyanyelvi oktatásának térnyerése látványos volt. Persze a megmaradt, magyar iskolák igyekeztek becsülettel ellátni nagyon fontos feladatukat. A magyar közösség a korabeli nehéz helyzetben való helytállásának is köszönhető, hogy a magyar oktatás ma is jelentős pozíciókkal rendelkezik Nagyváradon.