2015. október 28., szerda

Szacsvay Imre emlékezete


Megemlékezés volt október 25-én, vasárnap a Nagyvárad-Olaszi református templomban, a 10 órai istentisztelet keretében.

Igét hirdetett Tőkés László lelkipásztor, EP-képviselő, az EMNT elnöke.

A 166 éve kivégzett bihari országgyűlési követet, az 1848–49-es szabadságharc vértanúját dr. Fleisz János történész méltatta.

Dr. Fleisz János Szacsvay Imréről, az 1848/49-es népképviseleti országgyűlés vértanú jegyzőjéről megjelent tanulmányköteteit a helyszínen meg lehetett vásárolni, de könyvüzletekben is beszerezhetőek.

Képek >>>



2015. október 27., kedd

15 éves ünnepség Berettyóújfaluban

Október 22-én, csütörtökön Berettyóújfaluban megünnepelték a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület elindulásának 15 éves évfordulóját. Ennek tiszteletére nagyszabású ünnepséget szerveztek, amelyen az alapító tagok és pártolók nagy létszámban vettek részt.


Nagyváradot az eseményen dr. Fleisz János a BINCISZ elnöke, Fleisz Judit a Sapientia Varadiensis Alapítvány alelnöke és Meleg Vilmos az NCK ügyvezetője képviselte.

A rendkívül változatos és sokrétű tevékenységet felmutató civil szervezet egyike a legjelentősebbeknek a biharországi térségben, amelynek sikerült saját székházat építenie és ma is három főállású alkalmazottal rendelkezik.

Lisztes Éva elnök és Harasztosi Sándor volt elnök felelevenítették az indulást, amely főleg Porkoláb Lajosnak, a Nadányi Zoltán Művelődési Ház akkori igazgatójának kezdeményezésére történt, majd bemutatták a 15 éves sokrétű és rendkívül gazdag tevékenységet, amelynek egyik fő iránya a bihari térségi összetartozás, a nemzeti összetartozás keretében.
Külön kitértek azokra a széleskörű kapcsolatokra, amelyek Nagyváraddal, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségével és más civil szervezetekkel, intézményekkel, személyekkel kiépítettek.

A beszédekben elhangzott, hogy az Egyesület büszke arra, hogy tagjai közül nagyon sokan a közös célokért munkálkodnak, e nélkül nem sikerülne a hagyományok ápolása, kultúránk terjesztése, a határokon átívelő nemzetegyesítés megvalósítása.

A rendezvény keretében Meleg Vilmos színművész irodalmi összeállítást mutatott be, az alapító tagok emléklapokat és fényképeket kaptak.


A jó hangulatú baráti találkozó pezsgős állófogadással zárult, ahol a további sikerek kívánása mellett, már a jövőbeli tervek is megfogalmazódtak, köztük a Magyar Kultúra Napja közös elindításának 15 éves ünnepi évfordulójára tervezett berettyóújfalui és nagyváradi rendezvények megszervezése.

Képek >>>


2015. október 17., szombat

Konferencia az 1848-49-es országgyűlés mártírjairól Budapesten

Október 13.-án Budapesten az Országház Deák termében tudományos konferenciát tartottak. A rendezvényen Nagyváradot dr. Fleisz János történész képviselte.

Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága által szervezett konferencia fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt, a megnyitóbeszédet Mátrai Mária, az Országgyűlés háznagya tartotta. A konferencia levezető elnöke Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt. Az ülésszak arra törekedett, hogy bemutassa azoknak a vértanúknak az életét és tevékenységét, valamint áldozatvállalását, akik a szabadságharc idején a kormány és az Országgyűlés kötelékében vállaltak szerepet. Hermann Róbert A megtorlás éveiről értekezett, ebben tisztázta, hogy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő megtorlás a közismertnél jóval hosszabb időszakot foglalt magába, hiszen 1848 decemberétől elkezdődött és az utolsóként szabadulók csak 1859-ben hagyták el a börtönöket. A kivégzett áldozatok száma a jelenlegi kutatások állása szerint mintegy 160, de ez még növekedhet a jövőben, így a megtorlás nemzetközi összevetésben is igen súlyosnak tekinthető. A következőkben Urbán Aladár Batthyány Lajosról, Kedves Gyula Jeszenák Jánosról, Molnár András Csány Lászlóról, Melkovics Tamás pedig Perényi Zsigmondról tartott előadást a népes hallgatóság előtt.

Az utolsó előadást Fónagy Zoltán, a budapesti Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa tartotta Szacsvay Imréről. Ebben megállapította, hogy Szacsvay Imre életének és tevékenységének csaknem egyetlen tudományos kutatója Fleisz János, akinek Egy tollvonás volt a bűne című 2009-ben az Országgyűlés által kiadott kötete, ma is meghatározó. Előadásában, néhány saját értékeléssel és a társadalomtörténeti megközelítéssel, igyekezett kiegészíteni a Szacsvayról kialakult képet. Megállapította, hogy a hozzá kötődő „Egy tollvonás volt a bűne” némileg lekicsinyli Szacsvay szerepét, hiszen ő a korabeli eseményeknek egyik jelentős szereplője volt és hasonlók nélkül 1848-49-ben nem sikerült volna kiemelkedőt elérni. Életútja, a rendi társadalomban kijelölt életútnak felelt meg, tevékenysége következetes politikai nézetrendszerről tanúskodik, amely őt a radikális középpártiak közzé sorolja. A császáriak szempontjából messze nem csak egy tollvonás volt a bűne, így nem kerülhette el a sorsát és kivégezték. Hazaszeretete, bátor kiállása és egész tevékenysége miatt megérdemli az utókor tiszteletét.


A sikeres konferenciához kapcsolódó beszélgetéseken újból megfogalmazódott, hogy az Országgyűlés vértanúinak, és közöttük kiemelten Szacsvay Imrének az emlékét a jövőben is lehetőleg intézményes és szakmai keretek között közösen szükséges ápolni, a politikai viszálykodások teljes kizárásával, hiszen ők az egész magyarság vértanúi és példaképei, így nem szerencsés őket pártkampány díszletként felhasználni.

További Képek >>>



2015. október 10., szombat

ÚJ EMLÉKTÁBLÁT AVATTAK NAGYSÁNDOR JÓZSEF TISZTELETÉRE


A Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2015.október 6-án a nemzeti gyásznapon a vértanúk tiszteletére rendezett megemlékezést és tanácskozást. Ennek keretében a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) budapesti Nagysándor József utca 8 szám alatti székházának folyosóján felavatták Nagysándor József, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Aradon kivégzett honvédtábornoka tiszteletére állított emléktáblát.
Az ünnepi beszédeket és koszorúzást követően a konferencia résztvevői három szekcióban hallgathattak előadásokat a szabadságharc eseményeiről, következményeiről és történelmi utóhatásairól.
Nagysándor Józsefről, a nagyváradi születésű aradi vértanúról dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár beszélt. Az aradi vértanúk nagyváradi kötődése című előadásában taglalta Nagysándor nagyváradi éveit, katonai karrierjének kiemelkedő momentumait, hazafias szellemét és áldozatvállalását. Aláhúzta, hogy a „leghazafiasabb érzelmű” tábornok kultusza Nagyváradon, 1990-óta töretlenül folyatódik. Említette még, hogy Nagyváradon rajta kívül még rendszeresen megemlékeznek Rulikowsky Kázmér lengyel származású tisztről, aki az orosz seregekből ált át a magyar szabadságharchoz, emiatt 1849. augusztus 28.-án Nagyváradon kivégezték, így ő tekinthető a szabadságharc nagyváradi vértanújának. Szacsvay Imréről, aki nagyváradi képviselőként és az országgyűlés jegyzőjeként aláírta a magyar nemzet Függetlenségi Nyilatkozatát és főleg emiatt 1849. október 24.-én Pesten kivégezték. Figyelmeztetett viszont arra is, hogy csak nagyon ritkán emlékeznek meg a váradiak Láhner György aradi vértanúról, akit pedig főleg a nagyváradi várban 1849-ben elhelyezett országos fegyvergyárban kifejtett sikeres tevékenységéért ítéltek halálra.  Az pedig már csak szűk szakmai körökben ismert, hogy egy-egy epizóddal 1849 augusztusában még két másik aradi vértanú is kötődik Nagyváradhoz.  Az egyik Poeltenberg Ernő, aki mint a forradalmi hadsereg hadikövete a fegyverletételről szóló oroszokkal folyatott tárgyalásokat érdekében megbízást teljesítve 1849. augusztus 7-én délután 2 óra tájban érkezett Nagyváradra, ahol akkor még semmit sem tudtak a közeledő oroszokról. Paszkevics orosz tábornagy Ártándon nem fogadta őket, azzal, hogy nincs felhatalmazva tárgyalások folytatására. Így mindössze egy levéllel augusztus 9-én még átutaztak az oroszok által már megszállt Nagyváradon, majd Tenkén át végül Világosra. A másik, Vécsey Károly aradi vértanú, aki miután hadteste 1849. augusztus 19-21-én Borosjenőnél letette a fegyvert, Nagyváradra jött, ahol jelentkezett az orosz főhadiszállás parancsnokánál Paszkevicsnél.  Abban a reményben jött Váradra, hogy ha közvetlenül az orosz főhadiszálláson adja meg magát, megúszhatja a megtorlást. Számítása azonban nem vált be, mert Váradról is az aradi várba kisérték és átadták az osztrák hatóságoknak, így társaival hasonló sorsra jutott.  Róluk külön szervezet keretek között soha sem emlékeztek meg Nagyváradon.
A bensőséges rendezvény végkövetkeztetése az volt, hogy a mai globális világban különösen fontos, hogy intézményesen is emlékezzünk múltunk meghatározó eseményeiről.